Az érdekekről volt már szó korábban, ez a mostani poszt pedig a hozzáállásról fog szólni.
Hogy finom legyek, az bizony nem a legtökéletesebb. Sőt.

Mindez persze azért van, mert az ITS-nek és a Sandbox-nak nem ugyanazok az érdekei, és a két cég közötti nagyon megengedő szerződés miatt az ITS-nek sajnos van lehetősége pofátlannak és nemtörődömnek lenni. A Sandbox alkalmazottai pedig nem tudnak semmit csinálni, ugyanis az indiai cég papíron betartja a szerződés feltételeit, annál többet viszont nem. Egy hajszálat nem tesznek arrébb, ha az nincs a szerződésben, pedig néha az ő munkájuk is egyszerűbb lehetne, ha kicsit segítőkészebbek lennének (bár ezeket a dolgokat ők másképp látják).

Némi szünet után itt egy újabb bejegyzés. Nem azért nem írtam az elmúlt kb. egy évben, mert nem volt mit, egyszerűen csak lusta voltam. :)

Az egyik első bejegyzés az érdekekről szólt, hogy egy kiszervezett IT üzemeltetés esetében mik az érdekeik az egyes résztvevőknek. A Sandbox ugye szeretné az IT-t olcsóbban, de (legalább) azonos színvonalon üzemeltetni, az ITS pedig egyszerűen szeretné minél lejjebb szorítani a kiadásait, és minél feljebb a bevételeit.

Ehhez pedig jól jön néhány trükk, amivel mutatni tudja a Sandbox vezetői felé, hogy mennyire jó és fontos munkát végez.

A címben feltett kérdés nagyon jó. És néha nagyon nehéz megválaszolni, különösen akkor, amikor két teljesen különböző kultúrkörből érkező ember beszélget egymással.

Így van ez a mi esetünkben is. Adott ugye a Sandbox, ami egy főképp amerikai/európai kultúrkörben működő multicég, és adott az ITS, ami egy indiai cég, nagy százalékban indiai alkalmazottakkal, akik egy árnyalatnyival másképp látják a világot. Ez néha egész érdekes helyzeteket szül, ha meg szeretnénk oldatni velük egy problémát...

Az előző posztban láthattuk, hogy a két cégnek (aki kiszervezi az IT-t és az IT-t üzemeltető külső cég (Sandbox és ITS)) mások az érdekei. Az elsőnek ugye az, hogy a szolgáltatás színvonala legalább olyan jó legyen, mint a kiszervezés előtt, a másiknak pedig az, hogy minden hónapban megkapja a szerződésben foglalt pénzösszeget (és lehetőleg minél kevesebb kiadása legyen).

Ugye az világos, hogy a Sandbox szeretne valamiféle kimutatást/mérőszámot arról, hogy milyen az ITS szolgáltatása, mennyire mennek rendben a dolgok. Erre az egyik módszer a hibajegy rendszer használata, amibe (elvileg) minden eset bekerül, amit az ITS végez. Erről aztán mindenféle riportokat lehet készíteni, hogy hány százalékát sikerült megoldani a hibajegyeknek, a jegyek hány százaléka zárult le időben, stb. Jó módszer, ugye? Akkor nézzük meg, hogy ez hogyan működik a valóságban.

Az első második bejegyzés az érdekekről szól. Kinek jó az, ha kiszervezik az IT-t? Jobb lesz tőle a szolgáltatás színvonala? És ami a legfontosabb (hiszen ezért szervezik ki első soron), valóban olcsóbb?

A világot megváltani nem fogom, de megpróbálok válaszolni ezekre a kérdésekre az én szemszögemből.

Képzeljünk el egy teljesen átlagos multicéget. Legyen a neve mondjuk Sandbox (hogy miért éppen Sandbox, az a későbbiekben ki fog derülni). Megvan? Jó.

Akkor most képzeljük el, hogy ennél a multinál a felső vezetők úgy gondolják, hogy az IT üzemeltetése költséges, sokkal egyszerűbb és főképp olcsóbb lenne, ha az IT nagy részét, úgy, ahogy van, kiszerveznék egy erre szakosodott cégnek. Hosszú gondolkodás és mérlegelés után a választás egy indiai cégre esett (legyen a neve mondjuk ITS, mint IT Solutions), és jó néhány hónap szívás után át is vették a cég IT üzemeltetését. Néhány helyen átvették az IT-n dolgozókat is saját alkalmazásba, néhány helyen azonban megmaradtak Sandbox alkalmazottak.

A blog ezen két, képzeletbeli cég kalandjairól fog szólni, bár a sztorik akár a való életből is származhatnának. A történetek egy olyan ember szemszögéből íródnak, aki Sandbox alkalmazott, tehát a saját cége érdekeit képviseli, viszont nagyrészt ITS-esekkel kell együtt dolgoznia, akik pedig értelemszerűen a saját cégük érdekeit próbálják érvényesíteni. Hogy ebből származik-e konfliktus? Naná. És jó ez a cégnek? Az egyiknek biztosan.