Az első második bejegyzés az érdekekről szól. Kinek jó az, ha kiszervezik az IT-t? Jobb lesz tőle a szolgáltatás színvonala? És ami a legfontosabb (hiszen ezért szervezik ki első soron), valóban olcsóbb?

A világot megváltani nem fogom, de megpróbálok válaszolni ezekre a kérdésekre az én szemszögemből.

Nézzük először az adott cég (Sandbox) felső vezetését, akinek az eszébe jut az egész kiszervezés-téma, és aki végül, ha oda kerül a sor, aláírja a szerződést a szolgáltatóval. Mik a fő okok, hogy egyáltalán eszébe jut valakinek ez az egész? Ha valamit kiszervezünk, akkor két dolog miatt tesszük: egyrészt azért, mert nem értünk hozzá, másrészt meg azért, mert olcsóbban akarjuk megoldani, mint eddig.

Egy létező multicégnél ugye elvileg már van IT részleg, és már működnek a szerverek, a számítógépek, a szolgáltatások, tehát azt, hogy "nem értünk hozzá", most figyelmen kívül hagyhatjuk. Marad a másik ok, a pénz. Matekozzunk egy kicsit: Jelenleg van X db. alkalmazottunk, akik az IT területen dolgoznak, ezek az alkalmazottak globálisan Y dollárt keresnek évente. Ha kiszervezzük az IT-t, akkor ennek az X fő alkalmazottnak egy jó részét el lehet küldeni (vagy áttolni az IT szolgáltató cég állományába), tehát a béreken máris spórolunk egy csomót (a csökkentett állomány már csak Z dollárt keres). Persze, bejön egy plusz költség, Q, amit a szolgáltató cég fog kiszámlázni, de ameddig Z + Q < Y, addig jók vagyunk. Azt, hogy a szolgáltató cég hogyan oldja meg, hogy Q alacsony legyen, az már az ő dolguk.

Nézzük akkor a szolgáltató oldalt: hogyan oldja meg a frissen szerződött IT szolgáltató cégünk, az ITS, hogy ez a Q alacsony legyen? Ne feledjük, hogy Q-ban benne kell legyen az ő alkalmazottaik bére, plusz némi haszon is. Hogy lehet ezt mégis alacsonyan tartani? Nézzünk néhány módszert:

• Olyan embereket alkalmazunk, akik jobban értenek az informatikához, mint a Sandbox emberei, ezért hatékonyabban tudnak dolgozni
• Kevesebb emberrel szolgáltatunk, mivel sok dolgot lehet centralizálni, és ehhez valamivel kevesebb ember is kell
• Ezt a kevesebb embert is Indiában alkalmazzuk, hatalmas szolgáltató központokban (SSC-kben), így még kevesebb lesz a költség, mivel Ázsiában a munkabér, illetve a különböző munkavédelmi előírások a töredékei az Európában illetve Amerikában szokásosnak.

Na, szépen fel is állítottuk az üzleti modellt, ez még működhet is. Azonban az esetek többségében igencsak akadnak nehézségek, mégpedig azért, mert mindenki olcsón akarja megúszni, és mivel olcsó húsnak híg a leve, ez érződni fog a szolgáltatás minőségén is.

Ezen kívül nem is biztos, hogy mindig a legolcsóbb az olcsó, álljon itt egy konkrét példa:

Egy felhasználónak szüksége van jogosultságra egy szerveren lévő file-hoz. Alapesetben felhívja az IT-t, elmegyarázza, mit szeretne, az IT megcsinálja, és kész. Dolgozhat is a file-on. Vagy ugyanez kiszervezve: Felhasználó nyit egy hibajegyet, amit az indiai IT-s old meg, a két cég közötti szeződésben (SLA) foglaltak szerint. Mit lát ebből a Sandbox felső vezetése? Amit eddig John oldott meg a helyi, new york-i irodában óránként 10 dollárért, azt most Ashok oldja meg, óránként 1 dollárért. Ehhez képest mi a valóság? Amíg ezt John elintézi 3 kattintással 1 perc alatt, addig az ITS, mivel így határozza meg az SLA, kiszámlázza érte Ashok 1 órai munkabérét (mint  parkolóházakban: minden megkezdett óra fizetős). És mit lát az egészből az egyszeri felhasználó? Azt, hogy ami eddig 5 perc volt (telefon + probléma megoldása), az most 3 napig tart, mivel az ITS-nek az SLA szerint 3 munkanapon belül kell megoldani a hibajegyeket. És nem fognak sietni, inkább a második napon fogja Ashok megtenni azt a 3 kattintást, mint az elsőn. És a legszebb az, hogy a Sandbox-os felső vezetés ebből nem fog észlelni semmit: volt egy probléma, ami az SLA szerint meg lett oldva, méghozzá (elvileg) kevesebb pénzért, mint eddig. Persze a komolyabb, összetettebb eseteknél nem ilyen egyszerű a képlet, de egy multicég életében ezek az apró, egyszerűen megoldható problémák a leggyakrabban előforduló esetek.